Vida József Mészáros Lőrincről és a Takarékszövetkezetekről


2017. máj 25. írta: Takarék

Szó sincs róla, hogy Mészáros Lőrincet temérdek pénzzel hiteleznénk. A takarékszövetkezeti integráció együttes nagyhitelkorlátja alapján 60 milliárd forint hitelt is adhatnánk neki, a mostani összeg harmincszorosát” – mondja a HVG-nek a Takarékbank elnök-vezérigazgatója, Vida József.

HVG: Azt beszélik önről, azzal büszkélkedett, hogy a takarékszövetkezeti szektort korábban irányító Spéder Zoltánnak is beszólt, szembeszállt vele, ha úgy látta jónak. Ám kifelé olybá tűnt, készséges partner volt a takarékszövetkezetek egy integrációba terelésében. Hogyan lehetséges ez?

V. J.: A takarékszövetkezeti integrációt mindig is szükségesnek tartottam, mert ez a szektor jövőjének a záloga. A takarékok teljesen szétestek, a legnagyobb, az orgoványi tönkrement. A 2013 nyarán elfogadott integrációs törvénnyel végre hozzájuk mertek nyúlni. Vállalom, hogy a jogszabállyal 80 százalékban egyetértettem. Akkor csak tucatnyi takarékszövetkezeti elnök állt ki emellett, ami valóban együtt járt a korábbi önállóság korlátozásával. Spéder Zoltánnak tényleg sokszor ellentmondtam, de sosem a nyilvánosság előtt.

HVG: Nem tart attól, hogy egyszer csak előkerülnek a Spéder által rejtegetett dokumentumok és hangfelvételek, és azokban önre nézve terhelő adatok is lesznek? Például a Takarékbank többségi pakettjének Spéderrel közös megszerzéséről?

V. J.: Nincs titkolnivalóm, nyugodtan alszom. Reggel fél hatkor kelek, még a kávé előtt kimegyek az állataimhoz: a lovakhoz, a nyulakhoz, a díszbaromfikhoz. Bicskei birtokomon élek, amely az elmúlt századokban is csikóistálló, lovas létesítmény volt, de a szocializmusban állami üzemet csináltak belőle. Visszavásároltam, és most megint áll, épül a lovarda. Korábban is ez jelentette a biztonságot, nem a pozícióim, és a második atomvillanás idején is ez. Ha kell, ötven évre bezárkózom ide.

HVG: Ezzel Mészáros Lőrinc bevillanására utal? Azért merte vállalni, hogy az ön által vezetett takarékszövetkezet, a pillanatnyilag legnagyobb B3 mellett az összes integrációs csúcsintézményben vezető tisztséget visel, mert földik?

V. J.: Nem. Úgy korrekt, hogy ha valaminek az élére állok, a felelősséget is viseljem. Nem vagyok Mészáros Lőrinc strómanja – a stróman szónak van pozitív jelentése is –, bár a szűkebb hazánk ugyanaz, a földije vagyok. Dédszüleimet Göbölpuszta és Gyúró között temették el. Erdészek voltak, erdészházban laktak, amely most Mészáros Lőrincé, körbekerítette, én sem mehetek csak úgy oda a sírjaikhoz. Ott festett Kokas Ignác Kossuth-díjas festőnk is, aki göböli nagymamámmal volt földi és iskolatárs is. Azt a területet, ahol játszottam és járni tanultam, remélem, a Nárcisz nevű kutya jól őrzi. Édesanyám iskolába járt Alcsútdobozra, én óvodába, Felcsúton pedig, még gyerekként, a keresztanyámmal paprikát kapáltam. Kimondhatatlanul örültem, amikor megismertem Mészáros Lőrinc gázszerelőmestert. A gáz bevezetése ugyanis megváltoztatta az életünket. Tízéves voltam, amikor apám a kezeim között meghalt, így férfi nélkül maradt a család, miközben két kisebb testvérem közül a húgom még anyám hasában volt. Ősszel nekem kellett, a végén véres kézzel, vödörben behordanom a tíz mázsa szenet, gyorsan, hogy meg ne ázzon. Erre emlékeztet mindig a novemberi eső.

blog_vj_interju_kep20161116.jpg

HVG: Annyira hálás Mészáros Lőrincnek, hogy finanszírozza az üzleteit? Magánemberként földvásárlásra, cégként televíziós székházra vett fel milliárdokat a B3-tól. Mekkora kockázatot vállalhatnak az integráció tagbankjai Mészáros hitelezésével, aki közvetve már a szintén az integrációba tartozó FHB Jelzálogbanknak is részvényese?

V. J.: Rossz a kérdés. Sem Mészáros Lőrinc, sem a családja, sem a cége nem tulajdonosa, tisztségviselője a takarékszövetkezeti integráció egyik tagjának sem, ezért nem érvényesek rájuk a belső hitelezés szabályai. A tőzsdén jegyzett FHB Nyrt.-be egy, a szintén tőzsdei Konzum vállalatcsoporthoz tartozó pénzügyi befektető szállt be, bizonyára azért, mert jó üzletet lát benne, mint sokan mások. Szó sincs róla, hogy Mészáros Lőrincet temérdek pénzzel hiteleznénk, hiszen az integráció együttes nagyhitelkorlátja alapján 60 milliárd forint hitelt is adhatnánk neki, a mostani összeg harmincszorosát. Amúgy égető szükségünk lenne olyan ügyfelekre, akiket ennél jelentősebb összegekkel tudnánk hitelezni. A takarékszövetkezeteknek ugyanis az az egyik legnagyobb gondjuk, hogy 600–700 milliárd forintnyi kihelyezhető forrásuk van. Nálunk 100 forint betétből 42-ből lesz hitel. Korábban, amikor az állampapíroknak magas volt a hozamuk, jól jártunk, kockázat nélküli nyereséghez jutottunk. Ma viszont a szükséges 4-5 százalékos kamatmarzsból 2 százalékpontnyi hiányzik, nincs fedezet a működésre. Piaci kondíciókkal kell kihelyezni a forrásainkat, nagyobb hitelezési aktivitást kell mutatnunk.

HVG: Mészárossal egy súlycsoportba tartozó oligarchából aligha találni sokat. Ő viszont ezek szerint akkor is további kölcsönöket vehet fel, ha ön nem a bizalmasa?

V. J.: Mint minden bank, szívesen hitelezünk mindenkit, akinek ígéretes gazdasági tervei vannak, és aki vissza tudja fizetni a hiteleit. Az önmagában kevés lenne a hitelezéshez, hogy Mészáros Lőrincet ismerem. Mint földimnek, tanácsot adhatok neki, véleményt mondhatok, és ha ő meghallgatja és elfogadja, arra büszke lehetek. Már volt ilyen eset.

HVG: A legkisebb ügyfelet is érinti a takarékszövetkezeti integráció 2018-ra kitűzött informatikai forradalma. A megaprojektet a Dom-P Zrt. viszi, amely Spéder érdekköréből Mészároséba került, majd 2016 végén egy kevésbé ismert cégcsoporthoz. Most akkor kinek az üzlete ez?

V. J.: Az egységes informatikai rendszer a takarékok versenyképességének egyik kulcsa. A takarékszövetkezetek és az FHB-bankok különálló informatikája kezelhetetlen, öt számlavezető rendszer fut párhuzamosan, ebből kell egyetlen jót alkotni. Ez jogszabályi kívánalom is. A kísérleti alany a több mint tíz takarékszövetkezetből összegyúrt B3, amelynél március óta egységes a számítástechnika, egy a számlavezető rendszer. Egy nagybank informatikai rendbetétele 40–50 milliárd forintba kerül, a mienk ennél kevesebb lesz, de így is több tízmilliárd. A munkát nemcsak a Dom-P végzi, hanem korábbi közös fejlesztőnk, a Takinfó is. A Dom-P-ben egyébként kisebbségi tulajdonos az FHB, a Takarékbank és az integrációs szervezet, 51 százalékban az AB Banksoft nevű cégé. Utóbbi dolgozott a belügyi tárcának és még sokfelé, ahol fontos az Oracle-adatbázissal kapcsolatos szaktudás. A Dom-P előző tulajdonosa, akire célzott, szintén tett ajánlatot, de az AB Banksofté jobb volt, így szakmai döntés született.

HVG: Könnyebb lesz az átalakítás, ha az év végéig a mostani 55 takarékszövetkezetből 12 marad? Négy éve több mint 120, akkor még önálló tag lépett be az integrációba.

V.J.: Egyesülések nélkül nem lehetnek gazdaságosak, versenyképesek, ezzel az önállóságukat féltő tulajdonosok is jól járnak majd. Közel maradunk az ügyfelekhez, hiszen az országban működő 2900 bankfiók több mint fele a miénk. Az egyesülések révén 12 regionális, tőkeerős, egységes termékeket kínáló takarék jön létre.

HVG: Eddig viszont csődök is kísérték a kényszer-integráció történetét. Nem érzi nonszensznek, hogy a bajba került tagokat kilökték a közösségből, majd a jegybank bezárta őket?

V.J.: Kilökésről nem tudok, olyat láttam, hogy valamelyiket nem vették fel. Aki bent van, az bent van, senkit sem lehet kidobni, a gondokat belül kezeljük, van rá közösen 360 milliárd forintnyi tőkénk és a szaktudásunk. Már csak azért is, mert ha 12, egyenként is jelentős piaci befolyással bíró tagunk marad, egy-egy csődnek állami szanálás lehet a következménye, mert a törvény szerint az integrációt csak egyben lehet szanálni. A felügyeleti funkciókat egyszerűsítjük. Az integrációs szervezet a jegybankkal együtt őrködik a tagok törvényes, biztonságos működésén. A Takarékbank közös üzleti és marketingstratégiát épít, felelősen irányítja az üzleti modellt, de ügyfeleket nem szolgál ki, nem szervez konzorciális hiteleket, mindezt az integráció központi bankjának, az FHB Kereskedelmi Banknak adja át. A 65 százalékban százalékban takarékszövetkezeti tulajdonú FHB Jelzálogbank pedig a csoport ingatlanhiteleinek a forrásait teremti elő, és más piaci szereplőket is segít a jelzálog-hitelezésben.

 

A tisztséghalmozó

A 44 éves Vida József közgazdász, bankár a sokoldalúság jegyében felszámolásés csődjogot is tanult, lapzártakor pedig bizalmi vagyonkezelésből védi a diplomamunkáját. A Citibanktól szegődött a Takarékbankhoz, 2003-ban lépett be a Szentgál és Vidéke Takarékszövetkezethez, aminek három évvel később az ügyvezetője lett. Utóbb, 2015-ben e bázison gyúrta össze tíz takarékszövetkezetből a máig legnagyobb takarékot, a B3-at, amely az átalakítás alatt álló szektor prototípusa is. Mára valamennyi lényeges integrációs intézményben kulcspozícióhoz jutott: igazgatósági tagja a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetének, elnöke az FHB Jelzálogbanknak, elnök-vezérigazgatója a Takarékbanknak, vezérigazgató-résztulajdonosa a Magyar Takarék Zrt.-nek, és ő irányítja a B3-at. Felügyelőbizottsági tagságot visel a Mészáros Lőrinc érdekkörébe került Opimus egyik fő tulajdonosában. Bicskei farmján állatokat tenyészt, vezető tisztséget tölt be ebtenyésztői egyesületekben, hivatásos vadász.

A titokzatos fejlesztő

Váratlan fejlemény történt a takarékszövetkezeti integráció informatikai megújítását vállaló Dom-P Zrt. életében: többségi részvénypakettjét egy eleddig a háttérben lévő fejlesztőcég, az AB Banksoft Kft. szerezte meg. A tavaly év végén lezajlott tulajdonosi változás egybeesett azzal, hogy a Dom-P az FHB Kereskedelmi Banktól 2,5 milliárd, a Takarékbanktól pedig 1,7 milliárd forintos hitelt kapott. Tavaly ősszel még arról szóltak a hírek, hogy a korábban Spéder Zoltánhoz kötődő céget Mészáros Lőrinc érdekszférájába játszották át, ő fölözi majd le a több tízmilliárd forintos megrendelés hasznát is. Lehet, hogy most sem esik el teljesen az üzlettől, csak a háttérbe vonult.

Az AB Banksoft az Arthur Bergmann-cégcsoport része, tulajdonosa az Arthur Bergmann Informatika Kft. Utóbbit a fejlesztés szakmai felelőse, Kozma Zoltán jegyzi. A magyar tulajdonosi hátterű Arthur Bergmann 1998 óta működik, első cége adózási, jogi és üzleti tanácsokat ad. Pénzügyi vállalkozása az Arthur Bergmann Zrt., amely a Magyar Nemzeti Bank tavaly év végi engedélye szerint kölcsönt és lízinget nyújthat, valamint követelést vásárolhat. A csapat legfrissebb tagja az Abraham Goldmann névre hallgató bizalmi vagyonkezelő, amelyet – talán csak véletlenül – éppen akkor hoztak létre, amikor Vida József, a takarékszövetkezeti integráció kulcsembere hasonló témájú szakdolgozatát írta.

Kis piac a magyar: az Arthur Bergmann pénzügyi társasága bevásárolt az MNB által szanált, majd eladott MKB Bank kockázatos követelésállományából is, méghozzá annak korábbi, lakossági devizahiteles részéből.

Olyan kölcsönök tartoznak ide, amelyeket egykor a Quality Financial Zrt. nevű – utóbb felszámolásra jutott – pénzügyi vállalkozás nyújtott az MKB refinanszírozásával. A követelések később az MKB-hoz kerültek.

Az Arthur Bergmann tavaly zálogba csapta őket: a hitelbiztosítéki nyilvántartás szerint egy kölcsönszerződés fejében fedezetként a követeléseket és a B3 Takaréknál vezetett számlájára érkező pénzeket ajánlotta fel.

Az Arthur Bergmann-cégcsoport tagjaiban Kozma mellett visszatérő szereplő például a volt Budapest bankos Havaj Zoltán és Gál Miklós. Utóbbi a 3A Takarék és a Füzes Takarék vezérkarának is tagja, majd a szekszárdi fideszesekhez köthető Status Capital Kockázati Tőkebefektető felügyelőbizottságában jelent meg, épp tavaly ősztől, amikor a Dom-P tulajdonosi szerkezetét átalakították. A Status az időközben Mészáros Lőrinc résztulajdonába került Opimus 8 százalék feletti tulajdonosa, amelynek felügyelőbizottságában Vida József, valamint az FHB Jelzálogbankban is hasonló pozíciót betöltő Antal Kadosa Adorján is fellelhető.

Szólj hozzá